Teen Top - Lovefool - 48. rész

*Jungsoo szemszöge*


Kifújtam a levegőt, nyugodtságot erőltettem magamra és a legkomolyabb ábrázatommal azt mondtam:
- Sangmi összejött L.Joe-val.
Testvérem majd’ megölt a szemével, míg a lányok csak döbbent arccal bámultak rám. Sunny volt az első, aki elnevette magát, utána a többiekből is kitört a nevetés. Kontrollálhatatlanul hahotáztak, a hasukat fogták és a szemüket törölgették. Nővéremmel összevont szemöldökkel néztünk össze, nem értettük ezt a fajta reakciót.
- Jaj, hát ez nagyon jó – szárítgatta könnyes szemét Sissy.
Sunny elővett egy kulcstartót a zsebéből, és meglóbálta a szemünk előtt. A kis díszről Niel nézett vissza ránk.
- Ez akkor azt jelenti, hogy mi is együtt vagyunk?
Ez újabb nevetőhullámot váltott ki a lányokból.
- Várjatok, nekem is van bizonyítékom a szerelmünkre – mondta Mimi és kikeresett egy képet a telefonjából, melyen Rickyvel pózolt. Minden bizonnyal egy koncert után készült a fotó.
- Ó, és ti mióta vagytok együtt? – kérdezte Sissy, de szavait alig lehetett érteni, annyira röhögött.
Kezdett bennem felmenni a pumpa, amiért viccet csináltak ebből az egészből, mikor én nagyon is komolyan beszéltem.
Már épp rájuk förmedtem volna, hogy hagyják abba, és felhívtam volna Chunjit, hogy igazolja a történetünk igazságalapját, azonban Sangmi leintett és azt súgta, hogy jobb is, hogy ez így alakult. Bár bosszantott, hogy kinevettek, de úgy döntöttem, nővéremnek igaza van, és inkább rájuk hagyom.
- Fanfiction-írónak álltál? – kíváncsiskodott Mimi.
- Mi a történeted címe? – fűzte tovább a gondolatot Sunny. – Lovefool? – firtatta, s újból nevetni kezdtek, olyanok voltak, mintha nevetőgázt szívtak volna.
Belőlem is feltört erőltetetten a nevetés.
- Ah, hát ez fantasztikus! Pedig azt hittem, sikerül titeket átverni.
- Egy percig tényleg hittem neked – ismerte be Mimi. – Amilyen komolyan mondtad, hogy… „Sangmi összejött L.Joe-val” – utánzott engem.
- Parker, imádom a humorodat – veregetett vállba Sunny.
- Már fáj a hasam – sóhajtott elégedetten Sissy. – Rég nevettem ilyen jót.
- Hiányoztatok, lányok – mosolygott Mimi, a többiek pedig egyetértően bólogattak.

*Sangmi szemszöge*

Mivel húgommal mind a ketten letudtuk a második szemeszteri vizsgáinkat, továbbá a Teen Topnak sem volt semmiféle hivatalos programja, ezért úgy döntöttünk, ideje hazalátogatni. Alicia még korábban felajánlotta, hogy vigyük el a fiúkat a nyaralónkba, ennek következtében együtt utaztunk velük. Vagyis csak elméletileg, ugyanis gyakorlatban ez másképp zajlott le: testvéremmel mi egy nappal hamarabb érkeztünk meg, hogy el tudjunk tölteni egy kis időt a szüleinkkel, illetve hogy ki tudjuk takarítani a nyaralónkat.
Szerencsére a víkendházzal nem kellett egyedül megbirkóznunk – apa és Alicia is eljött velünk, hogy segítsenek.
- Mikor is érkeznek a többiek? – tudakolta Alicia.
- Holnap – felelte Jungsoo. – Negyed ötre megyünk értük a reptérre.
- És nem lesz baj? – utalt a rajongókra.
- Reméljük, hogy nem.
- Ti is itt fogtok aludni… velük? – kérdezte apa.
Kieresztettem egy halk sóhajt.
- Igen, apu – válaszoltam kimérten.
- Elvégre ez egy közös nyaralás vagy mi – kuncogott húgom.
Apa folytatta tovább a sepregetést, de közben megállás nélkül motyogott valamit az orra alatt.
Alicia odalépett hozzám.
- Ne is törődj apáddal – súgta a fülembe. – Csak félt titeket.
- A srácok teljesen ártalmatlanok – nyugtattam meg. – De, ha bármi is lenne, Jungsoo úgyis rendet tenne köztük.
Vigyor kúszott az arcára.
- Ah, igen, azt mindjárt gondoltam, Jungsoo már csak ilyen. De ugye nem túl szigorú ahhoz a fiúhoz?
Mielőtt még választ adhattam volna, az emlegetett közénk dugta a fejét.
- Miért nem tőlem kérdezel ilyenek, anya, ha egyszer én vagyok az érintett?
Mind a ketten összerezzentünk, majd zavartan köhécselve folytattuk tovább a dolgunkat, mintha mi sem történt volna.

***

Bementem abba a szobába, ahol Minsoo, Ricky, Changjo és Niel tartózkodott.
- Ne haragudjatok, hogy csak két ággyal tudunk szolgálni – biggyesztettem a számat.
- Ugyan már – legyintett Niel. – Így is hálásak vagyunk, hogy egyáltalán itt lehetünk.
- Biztos meglesztek így?
- Hoztunk hálózsákot, ne aggódj. Meg különben is megférünk ketten egy ágyon – mondta Minsoo.
- Pontosan – szólalt fel Changjo. – Ricky például már el sem tud aludni nélkülem.
- Hé! – háborodott fel Ricky és bandatársához vágott egy párnát. – Az sem érdekelne, ha most nem lennél itt! – vágott vissza. – Ó, Sangmi – fordult felém –, lenne egy kérdésem.
- Mi lenne az?
- Lenne kedved velem megnézni egy doramát?
- Mondj nemet! – kiáltotta közbe Niel.
- Mi a címe? – kíváncsiskodtam.
- Descendants of the Sun.
- Hm, ismerős valahonnan.
- A csapból is ez folyik manapság, de ezek az idióták – nézett végig a többieken szúrós szemekkel – nem hajlandóak velem megnézni.
- Jól van, benne vagyok – egyeztem bele.
Mindig is bírtam Rickyt, ezért nem esett nehezemre belemenni egy ilyen programba.
- Jaj, de jó, köszönöm! – örvendezett, miközben boldogan tapsikolt. – Már az ötödik epizódnál járok ugyan, de hajlandó vagyok veled újrakezdeni az elejétől.
- Lekötelezel – kuncogtam.
- Ah, én is szeretnék olyan lenni, mint a történetbeli Yoo Shi Jin – ábrándozott Ricky.
- Sosem lehetnél olyan, mint ő – szúrta oda Minsoo álmos hangon.
- Még a sötétben is félsz, te majom – piszkálódott Changjo.
Ricky ezt már nem tudta tovább tűrni, ezért rávetette magát az egyik ágyon kényelmesen heverésző Changjora, hogy aztán közelharcot vívhasson vele. Az egész nyaraló a csatakiáltásaiktól zengett.
- Oké, hát akkor én magatokra is hagylak titeket, hogy ki tudjatok csomagolni, meg zavartatás nélkül meg tudjátok egymást ölni – mondtam, bár szerintem senki sem hallott meg engem, Minsoo és Niel is a drukkolással volt elfoglalva.

L.Joe épp a franciaágyon ülve rugózott, mikor visszamentem hozzá.
- Jó sokáig voltál bent náluk. Miről beszéltetek? – firtatta.
- Nem sok mindenről – vontam vállat. – Ricky megkért, hogy nézzek meg vele egy doramát, aztán most épp gyilkolják egymást Changjoval – foglaltam össze dióhéjban.
- Istenem, hogy ezek egy fél napot sem tudnak meglenni egymás mellett balhé nélkül… –  csóválta a fejét. 

- Már hozzászokhattál volna.
Biccentett, majd széttárta a karját.
- Gyere ide.
Természetesen egy zokszó nélkül a két karja közé sétáltam. Átölelt és az ölébe ültetett.
- Na, mi a program mára?
- Nem igazán fogsz neki örülni, de… –  haraptam be a számat.

- De?
- Apa találkozni akar veled.



*Jungsoo szemszöge*


Csak úgy, mint Naesang, anya is feltétlenül találkozni akart Chunjival, ezért a kedvenc kávézómba invitáltam mind a kettőjüket, hogy lebonyolítsuk a találkát. Ha anyu tudott volna koreaiul, tuti nem kísértem volna el Chunjit (bár gondolom egy picit gonosz lett volna tőlem, ha csak úgy összeeresztem őt anyával, rögtön az első alkalommal), de így mindenképp jönnöm kellett nekem is, hogy tolmácsoljak.
Anyu fülig érő szájjal ült velünk szemben, egy percre sem vette le a szemét barátomról, szerintem még csak nem is pislogott. Szemmel láthatóan teljesen meg volt elégedve Chunji megjelenésével – amit meg is tudtam érteni, ugyanis Chunji valami istenien nézett ki a szőke hajával. Vártam, hogy mondjon valamit (ha már egyszer ő volt az, aki annyira látni akarta a barátomat), de az udvarias köszöntés után csak helyet foglalt, egy szót sem szólt és letörölhetetlen mosollyal az arcán tanulmányozta Chunji minden vonását.
Kezdtem picit feszélyezve érezni magam és azt hiszem, ezzel Chunji is így volt.
- Jézusom, anya… – sóhajtottam és a tenyerembe temettem az arcomat. Ezután átváltottam angolra. – Miért szeretted volna, hogy idehozzam? 

- Látni akartam, hogy néz ki az a fiú, aki mellett végre határozottan letetted a voksodat.
- És, milyen?
- Határozottan tetszik. Aranyos fiú.
Odahajoltam Chunjihoz, hogy továbbítsam neki anya szavait.
- Tetszel neki.
Felcsillant a szeme.
- Ez jót jelent, ugye?
- Mindenképp.
Örömében arcon puszilt, mire anya kuncogni kezdett.
- Minél tovább nézlek titeket, annál inkább úgy gondolom, hogy összeilletek – mondta anyu.
- Még nem is ismered őt… – motyogtam lányos zavaromban. 

- Higgy nekem, kislányom, az anyukáknak megvan ehhez a szemük.
Chunji finoman oldalba bökött, hogy tolmácsoljak.
- Csak azt mondta, hogy illünk egymáshoz.
Elvigyorodott.
- Hát ez így is van – helyeselt. – Még a vak is látja.
Ezután anya feloldódott és kérdések hadával bombázta Chunjit; egyszerűen minden érdekelte őt: hol tanult, van-e testvére, miért választotta ezt a szakmát, merre járt már életében, hányas a lába. Alig tudtam lépést tartani vele, a tolmácsolás teljesen kimerített. Anya rosszabb volt, mint Ricky, márpedig Ricky be nem álló száján nehéz volt túltenni.
Másfél óra beszélgetés után anyu úgy döntött, magunkra hagy minket és hazamegy sütni.
- Szóval ez az a hely, ahová azzal a… izé gyerekkel jöttél még télen? – fordult felém Chunji.
- Zackkel? – segítettem ki.
Bólintott.
- Igen. Régen sokat jártam ide.
Azt hittem, megint elkezd majd méltatlankodni a félévvel ezelőtt történtek miatt, de szerencsére itt le is zárta a Zack-témát.
- Hangulatos. – Egy elégedett sóhaj kíséretében átkarolt. – Örülök, hogy itt lehetek veled – mondta, majd a hajamba puszilt.
- És mi a véleményed anyukámról?
- Aranyos nagyon. A szöges ellentéted – fűzte még hozzá.
- Hé! – háborodtam fel és az oldalába fúrtam az ujjamat.
Minél erőszakosabban csiklandoztam őt, annál harsányabban nevetett.
- Szösz, ne már! – kérlelt a könnyét törölgetve. – Kicsim, mindenki minket néz!
Az egyetlen ok, amiért leálltam, az az volt, hogy nem akartam a figyelem középpontjában állni. Megköszörültem a torkomat, megigazítottam a hajamat, majd a kezembe vettem a csésze kávémat.
- Lekötelezel – mondta, de nem feleltem neki, pedig lett volna egy-két epés megjegyzésem.
Feltűnt neki szótlanságom.
- Na, mi van, megsértődtél?
Nem válaszoltam. Az arcomba bújt.
- Haragszol rám, kicsi?
Egyenesen tágra nyílt szemébe néztem, ami így közelről olyan volt, mint egy mókusé, és akaratlanul is mosolyra görbült a szám. Halvány mosolyom láttán elvigyorodott és megpuszilta az orrom hegyét.
- Szeretlek, te.