Teen Top - Lovefool - 43. rész

Sziasztok! :) 

Meghoztam az új részt, igazán sajnálom, hogy ez ilyen sokáig tartott. Aki figyelemmel követte a Lovefool előző változatát, annak talán ismerős lehet ez a fejezet - úgy döntöttem, hogy ezt megmentem a törlés elől és felhasználom a mostani (és remélhetőleg most már végleges) Lovefoolban. Remélem, tetszeni fog nektek. 

Jó olvasást! :) 

Soora

*Sangmi szemszöge*

- Remélem, már elkészültek ezek a majmok – mondta L.Joe, mielőtt kinyitotta volna a dorm ajtaját. – Megjöttünk! – kiáltotta el magát, s gyors mozdulatokkal lerúgtuk a cipőnket és felakasztottuk a kabátunkat.

A nappaliba érve különös kép tárult elénk: Changjo fejjel lefelé lógott a kanapéról a parketta felé, feje már egészen piros volt, Minsoo a padlón volt kiterülve, arcát a sapkájával takarta, mint mindig, Ricky és Niel pedig épp a távirányítón veszekedtek. És mind pizsamában voltak.

- Mi a… – torpant meg Byunghun. – Hát ti?

- Hát mi? – kérdezett vissza Minsoo álmos, mély hangján.

- Nem megyünk?

- Hová? – tudakolta Ricky, majd megharapta Niel karját, aki aztán felkiáltott.

- Úgy hagytalak itt titeket, hogy kezdjétek el rendbe szedni magatokat, mert amint megérkezünk Sangmival, indulunk is bulizni.

- Ja, igen, nincs kedvem – szólalt fel Changjo.

- Ne csináld már…

- Megbeszéltük Chunjival, hogy inni fogunk… sokat. De ő éppen ápolónősdit játszik, én meg nem akarok nélküle menni.

- Ez most komoly? – L.Joe hangja ideges volt.

- A legkomolyabb – felelte Changjo, s felült. A fejéhez kapott. – Fú, basszus. – Hosszan pislogott. – Miért feküdtem így?

- Mert idióta vagy – szúrta oda Niel.

- Akkor nem lesz ebből semmi?

- Akkor nem – dörmögte Minsoo.

- Én várom a kedvenc sorozatomat; szilveszter alkalmából dupla részt fognak adni. – Ricky szeme csak úgy csillogott.

L.Joe olyan erősen forgatta meg a szemét, hogy attól tartottam, fel is akad neki.

- Hát ezt nem hiszem el… – Felém fordult és bocsánatkérően pislogott rám. – Nem tudtam, hogy ez lesz, ne haragudj. Mit csináljunk akkor?

Gyorsan végigfuttattam tekintetemet a nappalin, mire az erkélyajtó mellett, a sarokba támasztva megpillantottam egy szánkót.

Jobb sem kell!

- És, ha elmennénk szánkózni? – vetettem fel félénken és kissé halkan, Niel mégis meghallotta, s fel is kapta a fejét.

- Szánkózni?!

Összerezzentem és behúztam a nyakamat, mert azt hittem, rosszat mondtam, de aztán a következő reakciójával megnyugtatott:

- Egyszerűen imádom ezt a lányt! – Összeütötte kétszer a tenyerét. – Öltözzünk, gyerekek!

- Oké, ezt nem hagyom ki – tápászkodott fel Changjo, s elindult a szobája felé.

- Majd visszanézem interneten azt a két részt – mondta Ricky csak úgy magának, és követte két bandatársát.

Byunghun kérdőn nézett a banda fejére, aki még mindig a földön heverészett.

- És te? Nem mozdulnál?

Minsoo csak egy fáradt nyögéssel felelt, de azért összeszedte magát és némán – továbbá még mindig csukott szemmel – elvonult átöltözni.

Ketten maradtunk L.Joe-val.

- El sem tudom mondani, mennyire szeretlek – ölelt magához. – Honnan tudtad, hogy vevők lesznek erre?

Vállat vontam. – Úgy működnek, mint a gyerekek; nem volt nehéz dolgom.

- Nem fogsz így fázni?

- A nadrágom alatt van harisnya, de egy pulóver még rám férne.

- Meg egy kesztyű is, mert azt sem hoztál. Gyere, nézzünk neked valamit. – Megragadta a kezemet és behúzott a szobájába.

Bezárta mögöttem az ajtót, majd hozzá is préselt; egyik kezével a fejem mellett támaszkodott, míg a másikat a tarkómra csúsztatta, s így vont magához közelebb. Édes csókra invitált, melytől a lélegzetem is elállt, a lábamból pedig kiment minden erő.

Miután elváltunk egymástól, még közel maradt hozzám, s miközben kapkodva szedtük a levegőt, egymás szemébe néztünk.

- Szeretlek, Byunghun – súgtam.

- Én is szeretlek – mosolygott, s ezáltal megjelentek imádni való gödröcskéi. – Na, jó – lépett el tőlem – most már tényleg felöltöztetlek.

- Igazi úriember vagy.

A szekrényéhez lépett, picit kutakodott, majd kiemelt egy piros, belebújós, kapucnis, kenguruzsebes pulóvert.

- Ez jó lesz?

- Tökéletes – bólintottam rá.

Azt, hogy felöltöztet, ő szó szerint értette: áthúzta a pulcsit a fejemen, segített az ujjába juttatni a karomat, végül pedig megigazgatta ruhadarabját a derekamon.

- Kis csini. – Szája fülig ért és kuncogni kezdett, ahogy összevissza szálló hajamra nézett. – Édi vagy.

Még keresett nekem egy pár kesztyűt is és visszamentünk a nappaliba, hogy megvárjuk a többieket.

Egy dombhoz sétáltunk – amit ők csak „nagydombként” emlegettek. Maga a domb nem volt a fiúk lakásától messze, viszont az odajutás hosszas procedúra volt: Ricky és Changjo megnehezítették a dolgunkat azzal, hogy folyton a szánkón veszekedtek. Hol az egyik, hol a másik akart rajta utazni, és ezért lépten-nyomon vitatkoztak és a hóba döngölték egymást. Niel (aki a szánkót húzta) hamar megelégelte a srácok gyerekes viselkedését, és ezért lemondott arról, hogy az ő kezében legyen a szán gyeplője. Egy „jussatok oda ahogy akartok, barmok” morgást követően ledobta a földre a kötelet és inkább csatlakozott Minsoohoz, aki a kis csapatunk elején ment, hogy elpanaszolja neki, mennyire szükség lenne már új bandatársak kerítésére.

Mivel szánkózni indultunk, ezért nem hagyhattam, hogy maga a szánkó ottmaradjon az utca közepén, ezért magamra vállaltam a feladatot, és Niel helyett én húztam a két fiút. Megállapodtam velük abban, hogy öt percenként csere lesz, viszont bebizonyították, hogy nemcsak abban gyengék, hogy felnőtt férfiként viselkedjenek, hanem még matekban is: körülbelül két percenként sipítozott hol Ricky, hol Changjo, hogy most már ő akarja magát szállíttatni.

A helyzet kezelhetetlen, ők pedig menthetetlenek voltak.

- Komolyan nem hiszem el, hogy képesek vagytok egy lánnyal cipeltetni magatokat – csóválta a fejét helytelenítően L.Joe, de én legyintettem, hogy hagyja csak.

- Ha ennyire zavar téged, akkor akár át is vehetnéd tőle a gyeplőt, nem gondolod? – feleselt Ricky.

- Igazat kell adnom neki – mondta Changjo.

- Ó, ti kis mocskok… – dünnyögte Byunghun és elvette tőlem a kötelet.

- Egyszer csak odaérünk… – sóhajtott Minsoo.

- Byungh… – éppen azt kérdeztem volna meg L.Joetól, hogy lenne-e kedve lecsúszni velem a dombról, azonban ezt a kérdést nem tudtam feltenni, ugyanis egy nagy hógolyó csapódott a fejemnek, majd darabjaira robbanva potyogott be a nyakam és a kabátom közti kis résen. Rögtön kirázott a hideg, és bosszúsan hátrafordultam, tettes után kutatva. Egyből megpillantottam Nielt, aki „nem feltűnően” kémlelte az eget és fütyörészett.

- Na, várjál csak – motyogtam és leguggoltam, hogy én is gyúrjak egy bombát.

Akkorát gyártottam, amekkorát csak tudtam, majd felálltam, céloztam és lőttem, Niel azonban ügyesen elhajolt, így Rickyt találtam fülvédőn.

- Jaj... – mormoltam és menekülőre fogtam.

Ricky persze nem hagyta annyiban a dolgot, a kezében lévő három hógolyót egyszerre vágta hozzám. Egy a hátam közepén trafált el, kettő pedig ismételten a nyakamon.

- Ú, ez hideg, ez nagyon hideg – ugráltam ügyetlenül, hogy a hódarabok kiessenek ruhadarabjaim közül.

Byunghun egyből mögöttem termett, hogy segítsen.

- Hé, ésszel – lövellt gyilkos pillantásokat a két fiú felé, akik csak röhögve pacsiztak.

Kis szemetek, ezért még megfizetnek, gondoltam magamban.

L.Joe gondosan kisepregette a nyakamból a havat és magához szorított hátulról.

- Miért nem volt annyi eszünk, hogy sálat is keressünk neked?

- Roppant jó kérdés…

- Jonghyun, ha azt hozzánk mered vágni… – sziszegte L.Joe Changjonak, amikor meglátta, hogy a fiú sunyin mosolyog ránk kezében az újabb lövedékkel.

- Nyugi már, tata, csak játszunk – mondta Changjo, majd megdobott minket egy hógolyóval, aminek az egyik fele Byunghun arcára került, a másik fele pedig a sapkámra.

L.Joe reflexszerűen elengedett és lehajolt, amíg én a fejtetőmet söprögettem le. A hóból egy egész táblát vágott ki magának, majd a feje fölé emelte és üldözőbe vette a banda legfiatalabb tagját, aki sikítva iszkolt előle.

Természetesen a két eszetlen, Ricky és Niel is csatlakozott a kergetőzéshez, én pedig hangosan nevetve figyeltem őket, a dombtető szélén ácsorgó szánkóra ülve. Az egész fogócskának az lett a vége, hogy a fiúk végül Ricky ellen szövetkeztek és szó szerint lelökték őt a dombról. Szegény visítva csúszott le a lejtőn a saját hátsóján és olyan vicces látványt nyújtott, hogy hétrét görnyedtem a nevetéstől.

A fiúk önelégülten vigyorogtak, majd egyszerre rám néztek, aztán egymásra sandítottak, és még szélesebben elmosolyodtak.

Rosszat sejtettem, nagyon rosszat.

Lassan közeledtek felém, én pedig próbáltam volna elrohanni, de Changjo visszanyomott a szánra, és együttes erővel meglöktek. Sikoltva siklottam lefelé, miközben erőteljesen kapaszkodtam a szánkó szélébe. Istenhez fohászkodtam, hogy ne repüljek egyenesen neki egy fának, és ez esetben az égiek meghallgattak, így épségben értem le.

Feltápászkodtam és szúrós pillantással néztem fel a három elvetemültre, akik egymás vállába kapaszkodva nevettek és a visongásomat utánozták.

Haha, nagyon vicces, majd az is ilyen mulatságos lesz, amikor elásom őket.

- És most vigyél fel – szólt Ricky, aki már rá is ült a szánkóra.

- Hogy micsoda? – szökött fel a szemöldököm.

- Vigyél vissza a dombra – mondta duzzogva.

- Mégis miért tennék ilyet? – értetlenkedtem.

- Mert haragszom rád és most ki kell békítened.

- Miért haragszol? – hökkentem meg.

- Nem segítettél, amikor azok a barmok levetettek a dombról – magyarázta.

- Te sem segítettél nekem – vágtam vissza.

- Hé, én mégis hogy segíthettem volna, amikor itt voltam lent? – fakadt ki.

- Ricky, nem foglak felhúzni – csóváltam a fejem hitetlenkedve.

- Na, mi lesz, jöttök már? – kiabált le Niel.

- Miről beszélgettek? – kíváncsiskodott L.Joe.

Ó, csak nem féltékeny?

- Megyünk mindjárt – kiáltottam vissza.

Hangosan sóhajtottam, majd megragadtam a szánka kötelét és vontatni kezdtem a hisztiző, agyilag három évesnek sem mondható idolt.

Te jó ég, milyen képtelen egy helyzet! Lány létemre egy fiút húzok magam után, csak azért, mert besértődött. Normális dolog ez? Vagyis... normális Ricky? Nos, határozottan nem.

Szinte vért izzadtam, amíg a domb lábához értünk és még csak nem is indultam meg a lejtőn. Mély levegőt vettem, majd erőt gyűjtöttem a legbelső tartalékaimból és nagy erőfeszítések árán megmozdítottam a szánt, tehát tettem egy lépést felfelé.

- Ja, és jössz nekem egy tábla csokival. Vagy tudod mit? Legyen kettő – közölte a nem kívánt utasom.

Ó, hát persze, ez teljesen magától értetődő, forgattam a szemem, azonban nem mondtam semmit. Még a végén tíz darabra emelte volna a kibékítése árát.

Léptem bizonytalanul még egyet, mire megcsúszott a lábam, a kezemből kicsúszott a szán gyeplője, és az arcom közelről is megismerkedhetett a hótakaróval.

Byunghun, Changjo és Niel nevetve futottak le hozzánk, hogy segítsenek.

- Ricky, meg vagy húzatva? – méltatlankodott L.Joe. Na, igen ez a kérdés már bennem is felmerült. – Hagyod, hogy Sangmi húzzon?

- Amint láthatod, igen – bólintott dacosan. – És ezt csakis magatoknak köszönhetitek!

Én addigra feltornáztam magam és próbáltam leseperni a ruhámat.

- Jól vagy? – lépett hozzám Byunghun, a szokásos aggódó arcával.

- Persze. De azért igazán nem volt szép dolog tőled, hogy te is belementél ebbe – böktem őt mellkason.

Lehajtotta a fejét. – Ne haragudj, nem is tudom, mit gondoltam. Ezek az idióták rossz hatással vannak rám.

 - Na, majd mi felvonszolunk. Ez férfi meló – tördelte látványosan az ujjait Niel, majd megmozgatta a nyakát és csinált néhány karkörzést is.

- Guggolni nem akarsz párat? – firtatta gunyoros hanglejtéssel Changjo.

- Most, hogy mondod… – vágott Daniel amolyan „á, igazad van!” fejet, majd ötször leguggolt.

Changjo fájdalmasan grimaszolt és a homlokára csapott.

- Jól bemelegítettél, fitnessman? – érdeklődött Changjo, mire Niel határozottan bólintott, de azért még utoljára megroppantotta a nyakát.

Úgy döntöttem, hogy ezt a jónak ígérkező műsort inkább fentről nézem végig, így hát fogtam magam és négykézláb felkúsztam a domb tetejére.

- Te nem segítesz nekik? – kérdeztem Minsoot, aki szintén a dombtetőn volt és széles vigyorral arcán figyelte a többieket.

- Eszem ágában sincs – nevetett.

Niel egy picit fentebb szökellt a lejtőn és a kezét nyújtotta L.Joenak, aki a szán kötelét ragadta magához, Changjo pedig a szánkó farához ment, hogy hátulról járuljon hozzá a csapatmunkához.

Tettek pár apró lépést, mire Niel elvesztette az egyensúlyát és orra esett, majd csúszni kezdett lefelé, leterítve ezzel a többi fiút is. Hangosan nevettem.

- Hajrá fiúk! - ujjongtam és tapsoltam, amivel kiérdemeltem négy bosszús pillantást.

Igen, abban a pillanatban éreztem a felém áradó imádatot és rajongást.

Elölről kezdték az egészet, most még kisebb léptekben haladva. Már a domb felénél jártak, amikor Byunghun úgy határozott, ő szeretne még tovább szenvedni, így hát hasra vágódott, ezzel elrontva az egész eddigi munkájukat.

- Aj, te szerencsétlen! - ripakodott rá Ricky, aki még csak véletlenül sem akart segíteni bandatársainak. Láthatóan nagyon kényelmesen gubbasztott azon a szánkón.

A hasamat fogva hahotáztam Minsooval együtt.

- Hé, ti ott fent! - szólított meg minket Niel.

Kérdőn néztem felé, letörölhetetlen vigyorral a képemen.  – Igen, ti! – folytatta, mintha nem tudtuk volna, hogy csak és kizárólag hozzánk beszél. – Egy hangot se halljak, vagy csúnyán meg lesztek fürdetve! – fenyített be minket, Byunghun pedig durván hátba vágta őt ezért.

- Ha egy ujjal is hozzáérsz Sangmihoz, halott ember vagy – fenyegetőzött.

- Istenem, húzzatok már fel végre, unalmas itt ülni – nyávogott Ricky.

- Neked nem osztottunk lapot, tökmag – csitította Niel, mire Ricky ráöltötte a nyelvét.

- Fáj ezt mondanom, de Nielnek igaza van – csatlakozott Changjo. – Fogd be, ha nem akarod, hogy a domb alá temessünk.

Ricky megszeppenve pislogott.

- Én is így gondoltam – bólintott helyeslőn a legfiatalabb tag. – Oké, srácok, alakzatot váltunk – tapsolt egyet, én pedig hirtelen azt hittem, hogy egy kosármeccsen vagy egy amerikai focimérkőzésen vagyok. Abban vannak csapatalakzatok, nem? – Én megyek legelőre, mert én vagyok a legerősebb, Niel megy közvetlenül a szánkó elé, Byunghun pedig hátulról tol minket – vázolta az új „formációt”.

– Már megbocsáss, de én vagyok itt a legkigyúrtabb – méltatlankodott Niel, miközben elfoglalta a helyét.

- Ne menjünk most ebbe bele, Daniel – csóválta a fejét Changjo. – Háromra elindulunk, oké? – kérdezte, majd beszámolt.

És megindultak. Végre sikeresen felfelé tartottak a dombhajlaton, de akkor Ricky úgy döntött, hogy szabotálja társait, ezért lelógatta a kezét a szánról és gyúrt egy hógolyót, amit aztán Niel fejének vágott, amin nem mellesleg nem volt sapka. El tudtam képzelni, milyen hideg lehetett az a hóbomba,  nem lettem volna Niel helyében.

- Te szemét! – visított fel a célszemély és a hajához kapott mindkét kezével, így elengedve Changjo kezét és a gyeplőt is.

A szán L.Joera nehezedett, aki nem tudta hirtelen megtartani, ezért újra legurultak a dombról.

- Changhyun, muszáj volt? – ripakodott rá Jonghyun.

Daniel rávetette magát Rickyre és kisebb birkózásba kezdtek.

- Fiúk, álljatok már le, így sosem érünk fel! – kiáltott rájuk L.Joe.

Egyébként én mindvégig azon gondolkoztam, hogy mégis mi a fenéért szenvedtek ennyit. Végül is simán felkúszhattak volna egyesével is, Changhyun pedig majd feljött volna, ha akart volna, mert csak nem maradt volna örökké a domb lábánál, nem? Na, de mindegy, ha ők szerettek kínlódni (márpedig a jelek szerint imádtak), akkor részemről oké. Egyedül azt bántam, hogy ehhez a remek műsorhoz nem volt popcornom és dobozos kólám.

Valahogy sikerült kettészedni a két fiút és végre újra megpróbálkozhattak a lehetetlennek tűnő küldetéssel.

- Ó, várjunk – szólt Changjo, mielőtt még elindultak volna.

Kotorászni kezdett a zsebében, mire egy kötelet halászott ki onnan. Ricky mögé ment, lefogta a kezeit és összekötözte őket a csuklójánál.

Kíváncsi lettem volna arra, hogy mégis mi mindent rejtett még az a kabát.

- Héééé, te meg mit csinálsz? – kérdezte Changhyun riadtan.

- Csak biztosítom, hogy most már ténylegesen feljussunk – rántotta meg a vállát Jonghyun úgy, mintha egy ember megkötözése teljesen normális dolog lett volna. – Nyugi, amint felértünk, eloldozlak – nyugtatta meg. – Addig is kapaszkodj a lábaiddal.

Tehát így, Rickyt kötözött sonkaként szállítva jutottak fel.

- Tudjátok, ilyenkor kár, hogy nincs nálam egy kamera – mondta vigyorogva Minsoo, amiért aztán fél tucat hógolyó repült az arcába.

L.Joe olyan örömmel szorított magához, mintha évek óta nem látott volna, de nem bántam, én magam is hasonló boldogsággal öleltem őt át.

- Hé, gerlepár – szólított meg minket Niel, mire mind a ketten odakaptuk a fejünket.

Nem ez volt életünk legjobb döntése, ugyanis a következő pillanatban már egy csatornafedő nagyságú hótömb repült felénk.

Szerencsére ez most csak a kabátunkra esett és nem az arcunkat terítette be. L.Joe-val egymásra néztünk, sokat sejtetően összemosolyogtunk, majd üldözőbe vettük Danielt, aki olyan hangosan rikácsolt, hogy akár Tokióban is halhatták az emberek.

Amíg mi megfürdettük Nielt, addig a két másik fiú, Ricky és Changjo hóangyalkát csinált, és talán mondanom sem kell, hogy Ricky élvezte ezt a legjobban. Még egy glóriát is rajzolt a forma fölé.

- Hé, te szemét, ez nem volt szép! – nyafogott Ricky hangosan.

Abbahagytuk a hó egymásra rugdosását és odapillantottunk, hogy mégis mi folyik a gyerekek között. Csak annyit láttunk, hogy Ricky toporzékol, Jonghyun pedig Minsooval együtt hahotázik.

- Mi történt? – kérdeztük szinte egyszerre mind a hárman.

- Eltüntettem Changhyun angyalkáját – kuncogott Changjo.

Ó, édes istenem, most komolyan ezért hisztizik Ricky? Hány évesek, négy?

- Te kegyetlen gyilkos – sipákolt Ricky, és mintha könny csillant volna a szemében.

Hát, egy picit… érzékeny. Egy picit nagyon.

Byunghun és Niel megcsippentették az orrnyergüket.

- Changhyun csinálj egy másik angyalt, Jonghyun, te pedig hagyd, hadd élje ki magát – próbált rendet tenni köztük Minsoo.

Te jó ég, mintha az apjuk lenne!

De Ricky, mintha meg sem hallotta volna az „apucit”, egyszerűen leterítette Changjot és most vele verekedett össze.

Rosszabbak, mint az óvodások…

Minsoo és Niel is odasiettek, hogy szétválasszák őket.

Ricky fújtatva odarohant Changjo hóangyalához és rárúgta a havat.

- Na, ehhez mit szólsz? – nézett rá eszement módjára a hóangyalka tulajdonosára. – Ez hogy tetszik?

Changjo csak lazán megrántotta a vállát.

- Azt csinálsz vele, amit akarsz.

Ricky leállt az értelmetlen rúgkapálással és leguggolt, hogy egy hatalmas táblát vágjon ki a hóból, hogy bosszút álljon szeretett angyala miatt. Üldözőbe vette Jonghyunt és persze Niel is egyből becsatlakozott, egy gigantikus hótömbbel a kezében.

Nagyon sokáig kergetőztünk, mind a hatan alaposan meg lettünk fürdetve és rengeteget nevettünk. Felváltva szánkóztunk, mindenki csúszott mindenkivel, és újra gyereknek érezhettük magunkat. Vagyis, ha jobban belegondolok, Ricky mindig is annak érezheti magát, tehát őt ne számoljuk ebbe bele.

Éjfélkor a dombtetőről néztük végig a városközpontból fellőtt tűzijátékot, a fekete égboltot a hangos rakéták színezték át. 

Byunghun magához húzott és megcsókolt, édesen és hosszan, hogy teljesen megfeledkezzem a külvilágról. Niel vetett ránk egy gyors pillantást, majd a szemöldökét felvonva Minsoora sandított és már csücsörítve közeledni is kezdett felé, azonban a banda feje csak ellökte őt és utána összeverekedett vele a hóban.

Nos, nem részesülhetett mindenki újévi csókban.