Teen Top - Lovefool - 46. rész

*Jungsoo szemszöge*


Chunjival mind a ketten egyetértettünk abban, hogy további beszélgetésre van szükségünk, ezért úgy döntöttünk, inkább felmegyünk hozzánk – ott legalább nem kellett egy szobán osztozni L.Joe-val és Sangmival.
- Mondd ki még egyszer – kérte, szemében gyermeki áhítat csillogott.
A szememet forgattam.
- Szeretlek, Chunji.
- Mi volt ez a szemforgatás?! – csattant fel, ajkát sértetten biggyesztette. – Máris belefáradtál?
Sóhajtottam, szám szegletében mosoly bujkált.
- Nem erről van szó, csak már percek óta ezt hajtogattatod velem. Rá fogsz unni.
- Erre? Sose tudnék – vigyorgott, majd közelebb hajolt hozzám, de nem csókolt meg még annak ellenére sem, hogy csücsörítettem. – A-a – ingatta mutatóujját. – Ezt itt – mutatott a szájára – ki kell ám érdemelni.
Amolyan „na, ne mondd” stílusban meredtem rá, majd nemes egyszerűséggel a tarkójánál fogva közelebb vontam őt magamhoz.
- Ejnye – csóválta helytelenítőn a fejét, amikor szétváltunk, de elégedett mosolyát nem tudta elrejteni –, de erőszakos valaki.
- Amit Szösz akar, azt Szösz megszerzi – feleltem dallamosan.
- Hé – bökött oldalba –, ez az én szövegem. – Néhány másodpercig csak hallgatott, majd ismét megszólalt: – Akkor is itt leszel, ha gyökér leszek?
- Mire fel ez a jövőidő? – incselkedtem vele.
Elnevette magát.
- Jogos. Tehát gyökér vagyok – mondta ki helyettem.
- Hajlandó vagyok még így is elviselni téged.
- Egészen különlegesnek érzem magam.
- Én pedig azt hiszem, hogy most már túlságosan is nyálasak vagyunk – fintorogtam.
- Mi az, hogy nyálas? – méltatlankodott és olyan gyorsan mozdult, hogy fel sem tudtam fogni, mi történik, már csak azon kaptam magam, hogy Chunji maga alá gyűrt, a lábaim közé furakodott, a kezemet pedig a fejem fölé szorította. – El akarod rontani a pillanatot? – A szeme vészjóslón villant.
- N-Nem… – hebegtem.
- Hadd örüljek már picit annak, hogy végre valahára szabadon kimondhatom az érzéseimet.
- Ne haragudj.
Tekintete ellágyult és ismételten megcsókolt, testével hozzám simult és egyik kezével beletúrt a hajamba.


*Sangmi szemszöge*


Felvettem a csörgő telefonomat, majd a hátamra feküdtem az ágyban.
- Igen? – szóltam bele.
- Jó reggelt, kicsim – üdvözölt L.Joe, hangja is elég volt ahhoz, hogy mosolyra görbüljön a szám. – Mik a terveid mára?
- Nem terveztem semmit igazából.
- Át tudnál akkor jönni?
- Persze, mikor?
- Akár most is.
- Még pizsamában vagyok, de gyorsan összekapom magam.
- Oké. Van egy jó hírem a számodra, örülni fogsz nekem.
- Neked mindig örülök.
- Siess.
Majd’ megölt a kíváncsiság, hogy mégis miről akart velem Byunghun személyesen beszélni, ezért amilyen gyorsan csak tudtam, lecseréltem a pizsamámat valami felvállalható ruhára, fogat mostam, megfésülködtem és már liftbe is szálltam, hogy eljussak a fiúk emeletére.
L.Joe már a folyosóajtóban várt rám.
- Szia – köszöntött fülig érő, boldog vigyorral, majd megcsókolt. – Gyere – megragadta a kezemet és behúzott a lakásba, hogy aztán leültessen a nappaliban.
Épp, hogy helyet foglaltam a kanapén, megjelent Minsoo is: álmosan vakargatta a fejét az egyik kezével, míg a másikkal a pizsamanadrágját igazgatta.
- Helló, Sangmi – üdvözölt, s egy pillanatra kinyitotta a szemét, de csak addig, amíg vetett rám egy pillantást; majd lehuppant mellém.
- Jó reggelt, Minsoo. Hogyhogy nem alszol még? – csodálkoztam.
Nagyon jól tudtam, hogy a fiúk közül a banda feje ápolta a legszorosabb kapcsolatot az ágyával, ezért sem értettem, hogy miért volt fent már ilyen korán.
- Valójában miatta vagy itt – mondta L.Joe.
- Igen? – pillogtam meglepetten.
Minsoo ásított egy nagyot és végül összegyűjtötte minden erejét ahhoz, hogy nyitva tudja tartani a szemét.
- Gondolom hallottál már a műsoromról az egyik rádiónál.
- A DJ Bangről?
- Ühüm.
- Mesélt róla Byunghun, igen.
- Te pedig rádiózással szeretnél majd foglalkozni a jövőben.
- Ez így van – értettem egyet.
- Feltételezem arról is tudsz, hogy minden rádióműsor egy előre összeállított forgatókönyv szerint folyik.
- Persze.
A kérdez-felelek játéka ellenére sem tudtam, pontosan hová is akart kilyukadni.
- Akkor te vagy az én emberem – kúszott egy fáradt mosoly az arcára.
- Micsoda? Miért?
- Lenne számodra egy munkaajánlatom. Eddig nekem kellett összeraknom az adások menetét, de őszintén… így, hogy bejöttek a próbák, ezt nehezen tudom megoldani.
- Azt szeretnéd, hogy én írjam neked elő…?
- Hogy hogyan menjen egy műsor, igen – fejezte be a mondatomat. – Természetesen ezt nem ingyen várom el tőled, félre ne érts. Rendesen kapnál fizetést.
Hirtelen szóhoz sem jutottam.
- Na?
- Szerintem ez egy tök jó lehetőség arra, hogy tapasztalatot szerezz, kicsim – szólalt meg L.Joe, aki eddig csak némán követte figyelemmel a beszélgetésünket.
- D-De én még… sosem csináltam ilyet… – hebegtem.
- Biztos vagyok benne, hogy menne – mondta a két fiú egyszerre, ami mosolyra fakasztott.
- Mutatok neked pár műsortervet és bármennyi kérdésed van, mindre válaszolok – felelte készségesen Minsoo. – Segítek neked összeállítani az elsőket, ne aggódj. És persze utána is fordulhatsz hozzám segítségért bármikor. De ez rajtam tényleg nagyon sokat segítene, Sangmi, mert imádom ezt csinálni, csak az idő… Ráadásul jó pénzt kapnál érte és…
- Benne vagyok – vágtam a szavába. – Ne győzködj tovább – somolyogtam –, elvállalom.
Hirtelen eltűnt az álmosság a szeméből, felélénkült és magához ölelt.
- Istenem, köszönöm szépen, jaj, el sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neked, Sangmi, annyira köszönöm!

***

Épp a papírokat rendezgettem az asztalomon, amikor betoppant Byunghun: csupa mosoly és jókedv volt.
- Hát itt van az én csodálatos barátnőm – vigyorgott, megtámaszkodott az asztallapon és lehajolt egy gyors csókért. – Végighallgattam az adást; büszke vagyok rád.
- Ó, ugyan már… Ez nem olyan nagy dolog – legyintettem szégyellősen.
- Dehogyisnem! Ez az első nagy lépésed, Sangmi.
- Amit csak neked köszönhetek.
- Oké, felgyorsítottam neked valamennyire a folyamatot, de egészen biztos vagyok benne, hogy nélkülem is sikerült volna. Végeztél mára?
- Még váltok pár szót Minsooval és mehetünk.
- Kint megvárlak – puszilt homlokon.
Odasétáltam Minsoo asztalához.
- Ah, Sangmi, most legszívesebben rapbe foglalnám a neved.
- Azt hiszem, hogy ez azt jelenti, hogy elégedett vagy velem… ugye?
- A lehető legelégedettebb. Nélküled nem ment volna így a mai műsor, te tartottál engem egyben.
- Ez azért túlzás.
- Nem szoktam túlozni.
- Köszönöm még egyszer az állást – hajoltam meg hálásan.
- Ugyan – legyintett. – Ugye tudod, hogy nem muszáj bejárnod ide? Elég, ha áthozod nekem a tervet vagy úgyis jó, ha szimplán átküldöd e-mailben. Nem akarom az idődet rabolni, biztos van neked is más dolgod.
- Persze, tudom, csak az elsőnél mindenképp itt akartam lenni helyben.
- De ne érts félre, bármikor szívesen látunk.
- Mindenképp be fogok nézni néha, szerintem sokat tanulhatok így.
- Na, hát akkor a munkádból mind a ketten profitálhatunk, ennek örülök. Most menj, Byunghun már biztos vár. Még ma beszélünk.
- Oké, kereslek majd. Szia, és még egyszer köszönök mindent!


- Ah, de sokáig tartott, azt hittem már sosem jössz ki. Ezért plusz pénzt kéne kapnod, ez már túlórának számít! – méltatlankodott L.Joe.
- Csak beszélgettünk.
Megfogta a kezem és sétálni kezdtünk.
- Na, és milyen az új munkahelyed?
- Eddig jó.
- És ez így is fog maradni. Ha nem, akkor szétrúgom Minsoo seggét.
- A banda vezetőjéről beszélsz.
- Jól tudom.
Dalolászni kezdett és összekulcsolt kezünket finoman hintáztatta.
- Mitől van ilyen jó kedved?
- Szimplán örülök, hogy segíthettem neked munkát találni.
Egy pillanatra megállítottam őt, hogy egy gyors puszit nyomhassak az arcára.
- Angyal vagy.


A mi lakásunkra mentünk, a szobámba lépve ledöbbentem.
- Hát ez meg…?
Kérdőn álltam a bekészített chipses zacskók, nagy maki tekercsek, gumicukrok és szénsavas üdítőitalok láttán.
- Gondoltam megetetlek, megérdemled.
Hitetlenkedő mosollyal arcomon csóváltam a fejemet.
- Úgy teszel, mintha most végeztem volna el életem első sikeres szívműtétét.
- Talán nem mentesz ezzel életeket, de attól még fontos, amit csinálsz és kijár neked egy kis lazítás.
- Mikor hoztad át ezeket?
- Délelőtt. A tekercseket pedig megrendeltem és húgod vette át a futártól.
- Mivel érdemeltelek ki? – kérdeztem, majd leültem az ágyamra és magamhoz vettem az ételes dobozt meg az evőpálcikákat. Az első falat után elégedetten hümmögtem.
- Már csak ezért a látványért is megérte megvenni – vigyorgott és ő is enni kezdett.

***

Húgom meghúzta a sojuval teli poharát, majd a kézfejébe törölte a száját és a színpad felé bökött, ahol Ricky és Chunji karaokézott, a banda többi tagja pedig a háttérben táncolt. Minsoo például a hastánccal próbálkozott.
- Nem gondolod, hogy ezt az egészet csak maguk miatt szervezték meg?
Születésnapom alkalmából a fiúk megleptek engem: kibérelték egy karaokebárnak az egyik termét, hogy egészen hajnalig tudjunk szórakozni zavartalanul. Nem is Jungsoo lett volna, ha nem lett volna ezzel is problémája. Szerintem irtó édes gesztus volt ez a srácoktól, boldog voltam, hogy gondoltak rám és úgy intézték ezt el, hogy én az egészből mit sem sejtettem, éppen ezért próbáltam figyelmen kívül hagyni húgom pufogását.
- Mi? – kérdeztem kelletlenül.
- Nézd ezeket a barmokat… – horkant fel. – Főleg azt ott – mutatott Chunjira. – Még ilyenkor is felvág a hangjával.
- A barátodról beszélsz – juttattam az eszébe kuncogva.
Chunji és Jungsoo hiába alkottak már egy párt, ugyanúgy szívták egymás vérét, mint előtte.
- Ah, ne is emlékeztess – sóhajtotta nagy drámaian, majd felhörpintett még egy pohárral.
- Szép dolog a szerelem – mondtam, mire elnevettük magunkat.
A kézfején támaszkodott és összeszűkített szemekkel méregette a fiúkat.
- Aj, Jungsoo, most komolyan… Még a születésnapomon is azt kell hallgatnom, hogyan szapulod őket? Ráadásul a hátuk mögött!
Zaklatottan nézett rám.
- Most épp azt akartam mondani, hogy még így is szeretem azt az idiótát! És különben is… ezeket előttük sem hallgattam el sosem. Azt akarod, hogy odamenjek hozzájuk és közöljem velük, hogy olyanok, mint a cirkuszi majmok? Megteszem! – csapott az asztalra és már el is kezdett feltápászkodni.
A karja után kaptam és visszahúztam a székre.
- Nem így értettem.
- Ah, frusztráló vagy.
- Bagoly mondja… – motyogtam az orrom alatt. – Miért baj az, hogy jól érzik magukat?
- Egy szóval sem mondtam, hogy baj, csak… olyan, mintha kirekesztettek lennénk.
- Itt van tőled pár méterre Chunji és még így is hiányolod? – vigyorogtam.
- Még, hogy hiányolom, na persze – forgatta a szemét.
- Amint vége a dalnak, ide fog hozzád jönni – nyugtattam.
- Szerintem már azt is elfelejtette, hogy itt vagyok. – Ismét a piához fordult.
Ha így folytatja, félórán belül ki fogja magát ütni…
Ahogy a fiúk befejezték a produkciójukat – vagy testvérem szavaival élve a „cirkuszi mutatványukat” – rögtön odasiettek hozzánk és leültek az asztalunkhoz.
- Na, hogy tetszettem? – kérdezte Chunji vidáman Jungsootól, miután arcon puszilta őt.
- Nem tudom… – forgatta húgom a sojus üveget a kezében. – Éppen ittam.
Chunji a duzzogó felelet hallatán felnevetett.
- Haragszol rám? – tudakolta, pedig tudta a választ.
- Kérsz te is egy pohárral, Sangmi? – fordult felém Jungsoo, ezzel ignorálva a barátját.
- Szóval igen – vonta le a következtetést Chunji a tarkóját vakargatva, de mosolya még így sem tűnt el az arcáról. – Mi lenne, ha a következő számot együtt énekelnénk el? – ajánlotta fel. Testvérem válaszra sem méltatta őt. – Szösz, ne kéresd magad, gyere – megragadta a kezét és húzni kezdte a kis színpad felé.
- Ó, hát feltűnt, hogy van neked egy barátnőd is? – kérdezte, ahogy Chunji után botladozott.
- Nem kéne hagynunk, hogy ma többet igyon – mondta Ricky, és folyton összerezzent, akárhányszor Jungsoo lábai összegabalyodtak.
- A számból vetted ki a szót – helyeseltem.
- Majd Chunji vigyáz rá – legyintett Minsoo.
- Végre megtudja, milyen az, amikor egy részeg embert kell pesztrálnia – szólalt fel Changjo kárörvendőn.
- Ezt úgy mondod, mintha te még nem ütötted volna ki magad – nézett rá Niel szúrós szemekkel.
- Mi? Hogy ééén? – mímelt döbbenetet. – Sose tennék ilyet.
- Nem tudom, kinek kellett a múltkor is lehúznia rólad a nadrágot, mert annyira szétcsaptad magad, hogy leöltözni sem tudtál – horkant fel Ricky.
- Oké-oké, itt álljunk meg – hadarta Minsoo. – A hálószobai titkaitok nem érdekelnek.
Changjo vállon bokszolta őt, mi pedig felröhögtünk.
Akkor hagytuk abba a nevetést, amikor Jungsoo a színpadon kivágta a magas C-t – vagy legalábbis megpróbálta –, ekkor mindannyian feléjük kaptuk a fejünket.
- Na jó, hát ez… – kereste a szavakat Niel. – Ez fájt.
Húgom mellkasa látványosan emelkedett, ahogyan elegendő levegőt gyűjtött egy újabb magas hang kiéneklésére.
- Én félek, gyerekek… – motyogta Ricky.
Szerencsére még mielőtt Jungsoo felsikolthatott volna, Chunji betapasztotta a száját a kezével, és ő énekelt tovább helyette. Egyszerre lélegeztünk fel megkönnyebbülten. Aztán testvérem hasba könyökölte a barátját, így jelezve, hogy jobban teszi, ha elengedi őt. Chunji engedelmeskedett neki, húgom pedig ezt úgy hálálta meg, hogy nem énekelt tovább, csupán háttértáncosként működött közre.
- Esküszöm, hogy édesek együtt – mondta L.Joe, majd átkarolt. – Tetszik a hely?
- Hát persze. Köszönöm, hogy összehívtad a srácokat miattam – nyomtam egy gyors csókot a szájára.
- Nincs mit megköszönnöd.
- Túl jó vagy hozzám – bújtam hozzá, ő pedig szorosabban húzott magához.
- Dehogyis… A következő dalt elénekeljük ketten?
- Tovább akarod kínozni a népet? Jungsoo manővere nem volt elég?
- Én csak azt akarom, hogy jól érezd magad. És a fiúkat nem kell féltened, túl fogják élni.
- Ebben azért nem lennék olyan biztos – húztam a számat.
- Tegyünk egy próbát.

A mi párosunk előadását már jobban élvezték a srácok – minden bizonnyal azért, mert akkor már mindannyian rátaláltak az alkoholra. Ricky az ülőgarnitúrán ugrálva énekelt velünk együtt, míg a többiek bőszen tapsoltak és éljeneztek.
A tortámat éjfélkor hozták be nekem.
- Nem mondtátok, hogy még ez is lesz – kaptam a szám elé döbbenetemben a kezemet.
- Miért, azt hiszed, hogy csak úgy elszúrnék egy meglepetést? – kérdezte Byunghun és hátulról megölelt engem. – Kívánj – súgta a fülembe és a hajamba puszilt.
Vele az oldalamon úgy éreztem, már minden kívánságom teljesült. Bár ezt inkább nem mondtam ki hangosan, még a végén Changjo hányást imitált volna és a fejünkhöz vágta volna, hogy ennél nyálasabbak már nem is lehetnénk.


Hajnali három körül járhatott már az idő, amikor a lépcsőház közelében kiszálltunk a taxiból. Ez mindenkinek segítség nélkül ment, kivéve a húgomat, őt Chunji a hátán cipelte.
- Az első olyan buli, amin nem én vagyok mocsok részeg – mondta elégedetten Changjo.
- Hű, hát ez aztán igazán nagy szó – felelte élcelődve Niel.
- Tényleg nem kellett volna hagynunk, hogy ennyit igyon – ingatta a fejét Ricky.
- A te barátnőd, miért nem figyeltél rá jobban? – firtatta Minsoo, ahogy Chunjit vállba veregette.
- Azt hiszed, csak úgy hagyja nekem, hogy megmondjam neki, mit csinálhat és mit nem? Ha irányítani próbálnám, már halott lennék. És kérlek szépen ne ütögess, mert fel fogod őt ébreszteni.
Jungsoo mormogni kezdett Chunji hátán, de senki sem értette, mit akart mondani. Aztán a motyogása öklendezésbe torkollt.
- Jézusom, Szösz, meg ne merd tenni! – kiáltott fel riadtan Chunji. – Komolyan mondom, ha lehánysz, eláslak! – fenyegetőzött.
- Kitartás, Jungsoo, már nincs sok hátra – paskolta meg testvéremet Ricky.
- Te most letaperoltad a barátnőmet?! – háborodott fel Chunji.
- Esküszöm, hogy nem volt szándékos! – mentegetőzött. – Lecsúszott a kezem.
- Az enyém nem fog, amikor majd jól arcon csaplak – morogta.
- Muszáj veszekednetek? – szólt közbe Byunghun. – Így sosem fogunk hazaérni.

Végül pár perc múlva csak átléptük az otthonunk küszöbét. Jungsoo szobájának az ajtajában állva néztem végig, Chunji hogyan tette ágyba a húgomat; halvány mosoly jelent meg arcomon óvatossága láttán. Miután betakargatta őt, odajött hozzám. 

- Ugye nem baj, ha maradok? Reggel tuti, hogy szörnyen fogja magát érezni és nem akarom, hogy egyedül szenvedjen. 

- Akkor maradsz, amikor akarsz és addig, ameddig akarsz, Chunji, ez nem is kérdés. 

- Nem is ő volt a születésnapos, és mégis ő ütötte ki magát a legjobban - csóválta a fejét helytelenítőn. – Valahogy tényleg meg kellett ezt volna akadályoznom. 

- Ne okold magad, mindketten tudjuk, milyen Jungsoo. 

- Ah, hát igen... Ha azt mondtam volna neki, nem ihat többet, tuti, hogy széttört volna a fejemen egy üveget. 

Testvérem nyöszörögni kezdett az ágyban. 

- Na, jó, bebújok én is mellé, még a végén felébred a sutyorgásunkra is. Még egyszer boldog születésnapot, Sangmi. 

- Köszönöm. Jó éjszakát – köszöntem el. 

- Jó éjt – mondta ő is, majd bezárta az ajtót. 

A saját hálószobámba lépve már sötétség fogadott.

- Mi az, már el is aludtál? – kérdeztem, de L.Joe nem felelt. 

Halkan sóhajtottam, majd gyorsan átöltöztem pizsamába, és befeküdtem mellé az ágyba. A késői óra ellenére sem éreztem magam elég álmosnak ahhoz, hogy rögtön elaludjak, ezért csak a hátamra fordultam, hogy a plafont tanulmányozzam. 

Byunghun hirtelen mozdult és felém kerekedett, meglepett sikolyomat tenyerével blokkolta. 

- Azt hittem, bealudtál – pislogtam rá döbbenten, miután elemelte a számról a kezét. 

- Boldog születésnapot, kicsim. – Csak ennyit mondott, aztán szenvedélyesen megcsókolt.