n(ex)t - Második rész

Meglepetés

Másfél hónappal korábban

Jungsoo

Chunjival az egész délelőttünket közös képek készítésével töltöttük, most pedig azon vagyunk, hogy kiválasszuk a tökéletes szelfit. A Happy Together nevet viselő online magazin ugyanis pályázatot hirdetett ki párkapcsolatban élők számára: a szerelmeseknek képet kell feltölteniük a Facebook oldalukra, a képleírásban pedig el kell mesélniük, hogyan ismerkedtek meg. A játékszabály egyszerű: aki a legtöbb like-ot kapja a posztjára, az viszi el a nyereményt, ami nem más, mint egy wellness-hét Szöul egyik legfényűzőbb hotelében, az Imperial Palace-ben.
– Ezt! Tegyük fel ezt! Ez jó lesz – bök a telefonjának a kijelzőjére Chunji.
– Kicsim… Mindegyik képre ezt mondtad.
– Hát persze, mivel mindegyik fotón hihetetlenül jól nézek ki – henceg.
A szememet forgatom.
– Miért nem vágsz össze inkább két fényképet magadról, és töltöd fel azt? Úgyis magadat szereted a világon a legjobban – morgok.
– Hé, ez nem igaz – ellenkezik, majd magához húz. – Te vagy a listámon az első, kicsi – mondja, s a hajamba puszil.
A szívem persze azonnal egy nagy-nagy pacává olvad, de azért tovább szívom a vérét.
– Nem csak nagyképű, de még hazug is – ingatom a fejem helytelenítőn, de azért szorosabban bújok hozzá.
– De most viccen kívül, Szösz – fordítja komolyra a szót. –, tényleg ez a képünk tetszik eddig a legjobban. Nagyon szép vagy, és egyszerűen imádom, ahogy csillog rajta a kék szemed – bókol.
– Biztos?
– Száz százalék. Egyedül is te kapnád a legtöbb szavazatot, de így, hogy még én is rajta vagyok a fotón… Tuti befutók vagyunk – vigyorog.
– Akkor legyen ez – egyezek bele. – Töltsem fel az én felhasználómból?

– Persze, az úgy jó lesz. És mivel te jobban bánsz a szavakkal, ezért te írd meg a képleírást is.
– Szóval minden munka rám marad… Értem én.
Szája fülig ér.
– És pont ezért fogunk mi nyerni, mert te intézed az egészet. – Gyorsan szájon csókol. – Szeretlek, Szösz. Alig várom már, hogy egy teljes hetet eltöltsek veled az Imperiálban.

✧

A mutatóujjam remeg, ahogyan követem a sorokat a képernyőn. Újra és újra átfutom a szöveget, szemeim a teljes kétségbeesés mohóságával falják a betűket, de valahogy az agyam nem képes felfogni, ami történik.
– Mi az? – rohan be hozzám Sangmi, és lehuppan mellém. – Mi történt?
– Olvasd el – bökök az üzenetre. – Hangosan, hátha úgy már elhiszem.
– Oké, de mi ez? – firtatja tovább.
– Csak olvasd már! – csattanok fel idegesen.
– Jól van már, jézusom… – motyogja kikerekedett szemekkel, majd megköszörüli a torkát. – Kedves Jungsoo Parker! Örömmel közöljük, hogy az Ön képe nyerte el a legtöbb ember tetszését a „Happy Couple” pályázatunkon. Gratulálunk! Kérjük, hogy nyereménye átvételéhez fáradjon be szerkesztőségünkbe kedves párjával. Tisztelettel, Happy Together. 

– A rohadt életbe... – szisszenek fel –, még most sem hiszem el – mondom, mikor a végére ér.

– Ez… Ez az üzenet neked szól? – kérdi döbbenten.
– Amikor legutoljára ellenőriztem, akkor még Jungsoo Parker volt a nevem, úgyhogy azt hiszem, hogy igen.
– Ne már… Most csak szívatsz.
– Bár úgy lenne…
Rám emeli tekintetét, én pedig tanácstalanul pislogok vissza rá.
– Basszus…
– Basszus – értek egyet, még bólintok is.
– Chunji már látta ezt?
– Nem tudom. – Keserűen felnevetek. – Mégis mennyi volt ennek a valószínűsége?
– Nem lehet, hogy ez egy jel?
– Egy jel mire?
– Tudod… Hogy nektek egymás mellett van a helyetek – feleli csendesen.
– Hát persze, hogyne – válaszolom fanyarúan. – Nem kell együtt lennünk. Talán soha nem is kellett volna. 

– Most ezt mondod, de…
– De?
– Ezt te sem hiszed el, Jungsoo.
Felhorkanok.
– És számít az egyáltalán valamit, hogy mit hiszek? Változtat az valamin, hogy szeretem őt? – Sóhajtással felel. – Teljesen mindegy, Sangmi. Minden mindegy már.
– Oké, igazad van, ne haragudj, nem is értem, miket hordok itt össze. Különben is, az a szemétláda meg sem érdemel téged. De akkor mi lesz a wellnesszel?
– Megmondom Chunjinak, hogy azt csinál a nyereményemmel, amit akar.
– Ne már! Nem látod ebben a lehetőséget?
– Mire?
– Arra, hogy most te játszadozz a szívével. – A szememet forgatom. – Vagy akár meg is ismerkedhetnél valakivel a hotelban. Sosem tudhatod. Féltékennyé is tehetnéd vele Chunjit.
– Honnan veszed, hogy ő nem fogja visszamondani a lehetőséget, ha megtudja, hogy menni akarok?
– Szereti a flancos helyeket, tehát kizárt dolog, hogy ezt az ingyen wellness-hetet kihagyná.
– Talán igazad van...
– Nem beszélsz vele?
Gondolkodóba esek, majd lemondóan kifújom a levegőt.
– Jó… Írok neki egy SMS-t.

Nézd meg Facebookon a Happy Together oldalát.

Hosszasan, teljesen ledermedve meredek a telefonom kijelzőjére, és egyszerűen ne visz rá a lélek arra, hogy megnyomjam a küldés gombot.
– Küldd már el! – szól rám nővérem.
– Nem is tudom, Sangmi… Mégis miért kéne vele elmennem a hotelba? – harapom be az alsó ajkam.
Viharosan fújja ki a levegőt.
– Az előbb már mondtam – néz rám amolyan „nem igaz, hogy mindent a szádba kell rágnom” módon. – Meg különben is, kell ehhez indok? Már csak azért is menj el! Büszkébb embernek ismertelek meg ennél, Jungsoo.
Szavai furamód bátorítanak és erőt adnak.
Igaza van, egy erős és büszke nő vagyok, aki nem hagyja egyetlen mocsok férfinak sem, hogy eltapossa őt.
– Kijár nekem ezek után az a rohadt wellness! – szegem fel az állam peckesen, s elküldöm az üzenetet. 

– Erről van szó! – helyesel Sangmi, és vállon vereget, mintha csak azt mondaná: szép munka.
Amint megjelenik a kijelzőn az automataértesítő, mondván, Chunji megkapta az SMS-em, a fene nagy önbizalmam rögtön átcsap félelembe, és a gyomrom a feje tetejére áll.
– Jesszusom, mit tettem… – mormogom alig hallhatóan. 

Ekkor hirtelen nyílik a bejárati ajtó: Byunghun tért vissza a boltból.
– Sziasztok lányok!
– Kicsim! – kiált fel nővérem. – Jaj, de jó, hogy jössz, ezt nem fogod elhinni!
Byunghun lélekszakadva szalad be a szobába, a cipő is a lábán van még.
– Mi történt?
– Jungsoo és Chunji megnyerték a Happy Together versenyét! Tudod, a facebookos Happy Couple pályázatot.
Byunghun teljesen lefagy.
– Te jó ég… Nem hittem volna, hogy sikerül összehoznunk...
– Mi? – kérdezek vissza.
– Miről beszélsz? – firtatja Sangmi is.
– Páran összefogtunk, hogy a ti képetek kapja a legtöbb like-ot. Ráírtunk emberekre, megosztottuk a posztotokat itt-ott… De tényleg nem gondoltam volna, hogy sikerrel járunk.
– Szóval a te kezed van a dologban?! – döbbenek meg.
– Az enyém is… – szegi le a fejét bűnbánóan. – Csak jót akartunk… – szabadkozik. 

– Jót?! – dörren Sangmi. – Chunjit mióta lehet pozitív jelzővel illetni?
– Csak olyan szép pár voltak és gondoltuk…
– Épp ez az! – vág a szavába. – Hogy csak VOLTAK! – kel ki magából nővérem. – A hangsúly a múlt időn van, kicsim!
Rám tör a sírhatnék és elszorul a torkom.
– Most már mindegy, srácok – próbálom őket nyugtatni. – Ez így alakult, mi nyertünk.
– És ez nem lehet véletlen… – jegyzi meg Byunghun. 

– Persze, hogy nem, mivel kezeskedtél arról, hogy ez így legyen! – förmed rá Sangmi.
– Ha ennyire ki vagy akadva emiatt, akkor miért akarod annyira, hogy mégis elmenjek? – tudakolom csendesen, ugyanis tartok attól, hogy a fejemet veszi.
– Mert nem engedhetjük meg, hogy Chunji nyerjen, az ég szerelmére!
Szívesen kijavítanám őt, hogy Chunji már akkor megnyerte ezt a csatát, amikor ő velem ellentétben sértetlenül sétált ki a kapcsolatunkból, de inkább nem szólalok meg, mert féltem az életem.
– Beszéltél már Chunjival? – fordul felém Byunghun.
– Küldtem neki egy üzenetet, de még nem válaszolt – felelem.
– Akkor megyek és megkeresem őt. Addig nyugtasd meg valahogy Sangmit, kérlek.
– DE HÁT ÉN TELJESEN NYUGODT VAGYOK! – háborodik fel, szemei vérben forognak.

                                                              Chunji

Egyik kezemmel a fejemet támasztom, míg a másikkal a telefonomat nyomkodom: megnyitom, majd bezárom az üzeneteimet, mintha valami idétlen játékot játszanék.
 – Hé, haver – paskolja meg a hátamat váratlanul Byunghun, s letelepszik egy mellettem lévő szabad bárszékre.
Ijedtemben még a nyálamat is félrenyelem és köhögni kezdek; közben pedig lefordítom a mobilomat, hogy ne láthassa, mit néztem annyira.
 – A frászt hoztad rám…  – morgom, mikor végre alábbhagy köhögőrohamom. 

 – Igen, azt látom… Nagyon elgondolkodtál valamin.
 – Honnan tudtad, hogy itt leszek?
Egyértelmű a számomra, hogy nem véletlenül sétált be pont ebbe a kocsmába, ráadásul fényes nappal.
 – Mindig idejössz, ha rohadt szar a kedved – válaszol egyenesen.
Sajnos nem tudok vitatkozni, hiába is akarnék.
 – Na, és mit akarsz tőlem?
Kérdésemre kérdésre felel:
 – Visszaírtál már neki?
Szóval tudja…
Tettethetném a hülyét, de teljesen felesleges.
 – Még nem…
– De gondolom te is elolvastad Facebookon a magazin posztját.
– El… – Felnevetek. – Ilyen a világon nincs… – csóválom meg a fejemet hitetlenkedve, majd meghúzom a sörömet. 

– És mégis van – feleli. – Mit akarsz tenni?
– Őszintén? Még vagy négy pohár fenekére nézni.
– Elfogadod a wellness-hetet?
– Hát… Elég fasza kis nyeremény, ami azt illeti.
– És Jungsooval tölthetsz egy hetet – egészíti ki.
Nem mondok erre semmit.
– Hiányzik? – firtatja.
A francért kell tovább forgatnia bennem a tört!
– Ig… – kezdem, de elharapom a szó végét. Ó, hogy az a… – Nem – javítom ki magam komoran. 

– Miért nem hozod helyre?
– Honnan veszed, hogy helyre akarom hozni?
– Onnan, hogy ha már nem érdekelne, nem őrlődnél itt a mit tudom én hányadik söröd felett.
– Szösznek mi a terve? – térek ki a válaszadás elől.
– Szösznek? Tehát még becézed? – vonja fel szemöldökét.
Lesütöm a szemem és megköszörülöm a torkom.
– Jungsoonak – helyesbítek.
– Azt mondta, hogy nem hagyja veszni a nyereményt.
– Tehát eljön?
– El – bólint.
Szemmagasságba emelem a poharam és összeszűkített szemekkel vizsgálni kezdem a tartalmát.
– Hát… Csak nem hagyhatom, hogy egyedül legyen egy hétig, nem igaz?