Teen Top - Lovefool - 50+1 (ráadás)

Sziasztok!

Tegnap kaptam egy kommentárt Marcsitól, amiben a kérdéseit taglalta. Gondolom, több Olvasóban is maradtak kérdések az utolsó rész után, én is tudom, hogy nem sikerült mindent lefednem, és mindenre választ adnom. Ezért is döntöttem úgy, hogy megtoldom a történetet egy ráadás résszel, hátha így már kevesebb kérdőjel marad Bennetek. :) 

A szemszögek váltakoznak, hol Jungsoo, hol pedig Sangmi beszél, de tudni fogjátok, mikor kinek a szemszögéből szemléltetem az eseményeket. 

Jó olvasást! :) 

Kimaradt jelenetek

*Három héttel a londoni látogatás után*

- Csókolom! – köszönt anyunak Skype-on Chunji. – Hogy tetszik lenni, drága? Nahát, hogy milyen szép még így kamerán keresztül is! – bókolt nyájasan.

Drága?! Ez a barom most tényleg drágának nevezte az anyámat? Komolyan mondom, hihetetlen…

Anya elpirulva kuncogni kezdett.

- Hé, hátrább az agarakkal, fiam – szólt rá nevelőapám, miközben leült anyu mellé.

- Naesang, de jó látni! – kiáltott fel vidáman mellettem L.Joe.

Nos, igen, ő meg Naesang annyira jóban lettek a végén, hogy apa még azt is megengedte neki, hogy tegezze őt.

- Mi a helyzet, JoeJoe? – üdvözölte őt apu.

Sangmival homlok ráncolva néztünk össze.

- JoeJoe? – tátogta nővérem döbbenten, és én értetlenül pislogtam vissza rá.

- Ugye eszel rendesen, Chunji drágám? – érdeklődött anya.

Drágám?! Mégis mi folyik itt, de most komolyan?

Ők négyen bájcsevejbe kezdtek és annyira élvezték egymás társaságát, hogy mi Sangmival kezdtük feleslegesnek érezni magunkat.

- Inkább hagyjuk magukra őket – súgtam oda neki.

- Jó ötlet – válaszolta alig hallhatóan.

Mind a ketten láttuk, hogy nem csak a párunkat, de még a szüleinket is elveszítettük.

Hát… Azt hiszem, túlságosan is jól sikerült a londoni utunk.

***

Ingerülten fordultam a hátamra, mikor Ricky már a harmadik alkalommal visított fel a nappaliban.

- Én ezt nem bírom, Byunghun – sóhajtottam gondterhelten. – Szeretem a srá… – A mondatomat nem tudtam befejezni, ugyanis belém fojtotta a szót Niel vérfagyasztó sikolya. Nem gyilkolták le, egyszerűen csak jól érezte magát Rickyvel és Changjoval. – Szóval… – futottam neki még egyszer. – Szeretem a srácokat, ezt te is tudod, de ezt csinálják minden egyes nap, és én ezt egyszerűen már nem bírom elviselni. Kialvatlan vagyok és szétmegy a fejem – panaszkodtam.

- Tudom, kicsim, tudom – húzott a mellkasára L.Joe és a hajamba puszilt bocsánatkérően. – Ki fogok találni valamit, ígérem.

- Jó, de nem ölheted meg őket.

Pár másodpercig hallgatott, majd azt mondta:

- Ki fogok találni valami mást.

Másnap este a kanapén feküdtünk és tévét néztünk Byunghunnal és Rickyvel, amikor odajött hozzánk Niel egy gyűrűs dobozzal a kezében.

- Sangmi, nem hagytad el véletlenül a gyűrűdet? Mert ezt az ágy alatt találtam.

Még mielőtt átnyújthatta volna nekem, L.Joe kikapta a kezéből.

- Istenem, te idióta, mindent elrontottál! – morogta idegesen.

- Mi? De hát miért? Én csak takarítottam és gondoltam Sangmi hiányolja a gyűrűjét – mentegetőzött.

- Ez… Ez nem az övé… Még – tette hozzá.

Semmit sem értettem.

- Mi ez a gyűrű, Byunghun? – firtattam.

- Juj, de izgi! – tapsikolt vidáman Ricky.

Byunghun még lövellt egy gyilkos pillantást Niel felé, majd azt mondta:

- Nem így akartam ezt az egészet elintézni, de legyen…

Zavarban volt, ezt láttam rajta, és csak akkor értettem meg, miért, amikor térdre ereszkedett előttem, és azt kérdezte:

- Sangmi Young… Hozzám jönnél feleségül?

A szám elé kaptam a kezem, a szemem azonnal könnybe lábadt.

- Byunghun… – mormoltam hitetlenkedve. Letöröltem az első kicsorduló könnycseppet, majd azt mondtam: – Persze, hogy igen!

- Csókot, csókot, csókot! – kántálta Niel és Ricky, és mi eleget tettünk kérésüknek.

Talán korai volt a lánykérés másfél év után, de egyszerűen nem tudtam nemet mondani. Biztos voltam abban, hogy vele akarom leélni az életemet.

Ezután elköltöztünk a fiúktól – három hónapig bírtunk velük, de így visszagondolva… már nem is értem, miért költöztem át a dormba hozzájuk, sokkal jobb lett volna, ha azonnal külön otthon után nézünk L.Joe-val –, bár nem jutottunk olyan messzire: a bérházban, ahol  srácok, illetve Jungsooék is laktak, megüresedett és kiadóvá vált egy lakás, így tulajdonképpen továbbra is együtt laktunk mind a heten, csak éppenséggel három különböző otthonban.

Jungsoo és Chunji maradt a mi lakásunkban és éltek tovább a forró-jéghideg kapcsolatukban boldogan. Hol imádták egymást, hol nem kaptak levegőt a másiktól, de minden vitájuk ellenére is tudták, hogy egy napig sem bírnák egymás nélkül, és ez így is volt rendjén.

***

A Café Daniban ültünk a lányokkal, Sunnyval, Sissyvel és Mimivel, és egy-egy sütemény felett panaszkodtunk mindannyian arról, mennyire kimerítő volt az a három éves út, amely a diplománkhoz vezetett. Olyanok voltunk, mint azok az idős nénik, akik folyton a zöldségek árának emelkedése miatt morogtak a piacon. Próbáltunk túltenni a másikon és mindenki azt bizonygatta, hogy neki volt a legnehezebb három éve. Persze ebben a vitában sehogy se lehetett volna igazságosan eldönteni, kinek van igaza.

Épp a kávémért nyúltam volna, amikor Sunny fejhangon felvisított:

- Mi az ott az ujjadon?!

- Ümm… Gyűrű? – kérdezte Jungsoo.

Sunny úgy nézett rá húgomra, mint aki képes lenne bármelyik pillanatban agyonütni őt, és őszintén, ezt meg is tudtam érteni.

A lányok eddig azért nem láthatták az eljegyzési gyűrűmet, mert egy láncra fűzve, a nyakamban hordtam, és a karikát mindig a pólóm alá rejtettem.

- Tulajdonképpen ezért is mondtam, hogy ma üljünk össze… – kezdtem bátortalanul.

- Miért? Be akartad jelenteni, hogy vettél egy bizsut? – csipkelődött Sissy.

- Nem, hanem mert L.Joe megkérte a kezét – mondta Jungsoo mogorván.

Bumm, bele a közepébe…

A lányok összenéztek és alsó ajkukba harapva próbálták visszafojtani a nevetést.

Mielőtt még röhögőgörcsöt kaphattak volna, megjelent a Teen Top. Ez magában még nem is lett volna furcsa, mivel Niel szüleié volt a hely, csakhogy a srácok megálltak az asztalunknál. Chunji a lehető legszélesebb mosollyal az arcán ült le húgom mellé, míg Byunghun mellettem foglalt helyet.

- Szia szerelmem – üdvözölt, majd gyorsan szájon csókolt.

- Hiányoztál, Szösz – bújt hozzá Jungsoohoz Chunji.

Ekkor már persze a lányok nem tudtak nevetni, szájtátva bámultak minket, minden szó a torkukra forrt.

- Mi a jó… – mormogta Mimi döbbenten.

- Most ti tényleg…? – Sissy be sem tudta fejezni a megkezdett kérdését.

- Mondjátok, hogy ti csak baromi jó cosplayesek vagytok – pislogott nagyokat Sunny.

L.Joe felállt, hogy tisztességesen meghajolhasson.

- Lee Byunghun vagyok, a Teen Top rappere és egyben Sangmi vőlegénye. Örülök a találkozásnak.

- Ne ba… – dermedt le Mimi. Elharapta a szó végét, ugyanis nem szeretett káromkodni.

- Ezt nem tudom elhinni – mondta Sissy.

Chunji énekelni kezdett, hogy bebizonyítsa, valóban ők azok. Két-három sor a Miss Rightból elég volt ahhoz, hogy meggyőzze a lányokat.

- Ó… Te… Jó… Ég… – tagolta Sunny, majd hirtelen Nielre emelte tekintetét. A fiú zavartan összerezzent. – Akkor te… Daniel?

Niel büszkén mosolyogott.

- Üdv Sunny – köszönt neki aprót biccentve.

- Te tudod a nevem!? – Sunny teljesen elképedt.

- Hát menten lehidalok… – túrt a hajába Sissy.

- És ezt mégis mikor akartátok velünk tudatni?! – háborodott fel Sunny.

- Hé, álljon meg a menet – tartotta fel mutatóujját Jungsoo. – Mi el akartuk nektek mondani, emlékeztek? Ti voltatok azok, akik nem vettek minket komolyan, és jól kiröhögtetek.

- Jól van, édes, ne húzd fel magad – puszilt a hajába Chunji.

- Jungsoonak igaza van – ismerte be Mimi.

- Hogy lehettek ti ekkora mázlisták!? – kérdezte Sunny zaklatottan.

- Mindent el kell mesélnetek! MINDENT! – hangsúlyozta Sissy.

- Na, ez hosszú lesz – sóhajtott fel Changjo, és az asztalunkhoz húzott egy széket, majd a többi fiú is követte példáját.

***

Ami a lányok tanulmányait illeti… Mind a ketten elvégezték a három éves alapképzést csúszás nélkül, bár Jungsoonál mindvégig kérdéses volt, hogy sikerül-e eljutnia a célig. Szösz szájából nem egyszer hangzott el az a mondat, hogy „Ennyi volt, én ezt nem csinálom tovább!”, és ha nem lett volna ott neki Sangmi, talán ténylegesen ott is hagyta volna az egészet. A diplomaosztó után Sangmi munkatársi kapcsolatban maradt Minsooval, és az ő szárnyai alatt folytatta tovább rádiós karrierjét, míg Jungsoo… Nos, ő egy diktátor alkalmazottja lett.

Sunny édesapja nyugdíjba vonult és frissen diplomázott rabszolgahajcsárjára… akarom mondani lányára bízta a szerkesztőségét, így a hetilap új címe Sunny Times lett. A lány jó barátnő lévén gondolkodás nélkül bevette a seregébe… vagyis csapatába a három lányt, Jungsoot, Sissyt és Mimit, így egyikőjük sem erősítette egy percig sem a munkanélküliek táborát.

***

Nos, ennyit szerettem még volna hozzácsatolni a történethez. Inkább már nem is mondom, hogy vége és azt sem, hogy véglegesen pontot tettem a Lovefool végére, mert az a pont bármikor átíródhat vesszővé, és a történetbeli szereplők is visszatérhetnek még későbbi fanfiction-ökben. Sunny esetében ezt vehetitek akár fenyegetésnek is.

Még egyszer meg szeretném köszönni mindazt a figyelmet, amit a Lovefoolra szenteltelek és azt a sok kedves szót és biztatást, amit a kezdetektől fogva kaptam Tőletek! Hálás vagyok. 

Nagy ölelés.

Soora