Házinyúlra nem lövünk - Prológus [Chanyeol]

Sziasztok! Egy új ficivel érkeztem, amint azt láthatjátok. Annyit fűznék hozzá, hogy ha Chanyeolról lesz mellékelve kép, akkor az a rész az ő szemszögéből íródott, ha pedig egy lányról, akkor EunMi nézőpontjából fogom szemléltetni a történteket. Jó olvasást! :)

Az eső halkan kopogott a régi ablak kosztól homályos üvegén. Bár megállás nélkül zuhogott, így sem mosta le az évtizedek alatt felhalmozódott maszatot. Azt már csak a sósav marná le, gondoltam szórakozottan, de aztán el is terelődtek a gondolataim, miatta. Teste követelőzve préselődött enyémhez, míg ajka nedves nyakamon szántott végig érzékien, bőröm átázott ruháim ellenére is tűzforró vasként izzott.  Aprócska nyögés szakadt fel belőlem, amikor puha párnáival hasamon barangolt, közel nadrágom korcához. Nyirkos hajába vezettem ujjaimat, amit már régóta ki szerettem volna próbálni. Felnézett, s rám villantott egy igéző mosolyt. Már csak a látványától is összeszorult a torkom, és gyomrom fájdalmas, ököl nagyságú csomóba ugrott össze.

- Gyönyörű vagy. – Meleg lehelete csiklandozta arcomat, ahogy fölém hajolt.

Éreztem, miképp pirultam bele bókjába, s jobb válasz híján tarkójánál fogva vontam magamhoz egy újabb csókra.

Míg nyelvünk szenvedélyes táncot járt, kezét a már amúgy is felgyűrt pólóm alá dugta. Tenyere még mindig hideg volt egy kicsit, és ez épp elég volt ahhoz, hogy egész lényemet apró libabőr lepje el. Ujjait fel-alá járatta oldalamon, közben próbálta magát minél kényelmesebben a lábaim közé fészkelni. A sliccénél érezhető dudor árulkodott arról, mi játszódott le benne, mik voltak a szándékai. A vágy átláthatatlan köde leereszkedett elmémre, az izgatottság futótűzként terjedt bensőmben, szívem a lehető legerőteljesebben pulzálta ereimbe az éltető vért. Levegő után kapkodtam résnyire nyitott számon keresztül, amint a dolgok kezdtek komolyabbra fordulni.

Alig tíz percen belül a két ágyas szobát erőtlen, mélyről jövő hörgések és nyögdécselések töltötték be, elnyomva a borongós időjárás neszét. Csak őt éreztem, láttam, s hallottam, az illata jótékony burokként fedett be. Kéz voltunk a kézben, láb a lábon, test a testben, összeolvadtunk, eggyé váltunk, és én minden egyes másodpercét piszkosul élveztem.

Azt hiszem, inkább a legelején kéne kezdenünk.