Tizennyolc– tizenkilenc éves kora után az ember előtt kitárul
a nagybetűs élet kapuja. Felnyílik a szeme, öntudatra ébred, érzi: ideje lépni.
Égető kényszert érez rá, hogy kirepüljön a családi fészekből, megálljon a két
lábán, és végre saját magáról gondoskodjon. Hogy
fellélegezzen. Már csak a lehetőséget várja, hogy kiélhesse kalandvágyát.
Ezúttal a lehetőség adott – Sangmi Young és Jungsoo Parker
boldog leérettségizettekként, s izgatott leendő egyetemistákként számolják a
napokat, mikor szállhatnak végre repülőre, hogy székhelyüket Londonból
áttegyék a messzi Szöulba. A felvétellel kapcsolatos leveleiken még szinte
meg sem száradt a nyomtató festéke, ők máris új életüket tervezgetik. Megérte
számukra a rengeteg áttanult óra, s az, hogy Sangmi édesapjával – aki Jungsoo
mostohaapja is egyben – annyit gyakoroltak koreaiul. Hisz’ ki más is
lehetett volna jobb tanárja a lányoknak, mint a koreai származású Young
Naesang, ki Jungsoo édesanyjával, Alicia Parkerrel talált rá ismét a
boldogságra, gyötrelmes tizenhárom év eltelte után?
A felnőtté válás útja azonban göröngyös, és az élet
egyetemistaként sem fenékig tejföl – főleg akkor nem, ha az élet megáld – vagy megver
– egy-egy bonyolult férfineművel.
Háá!! :D:D De jó, máris itt van!! :DD Nagyon szép előszó lett! :)
VálaszTörlés"egy-egy bonyolult férfineművel" :"DD ismerős valahonnan! :D <3
Üdv.: A.C.
Igyekszem minél gyorsabban átdolgozni a részeket. (:
Törlés♥
szeretjük a bonyolult férfineműeket ;) köszi, hogy ilyen gyors vagy :D már olvasom is tovább trallala :D
VálaszTörlésHát én köszönöm, hogy olvastok. :)
Törléshaha
VálaszTörlésbizti jó lesz :))
Remélem. :)
Törlés